, (lelki-ösméretěsség) ösz. fn. Az erkölcsi érzelemnek azon tulajdonsága, melynél fogva valaki az erkölcsi törvényeket, s az ezekből folyó kötelességeket ismerve úgy cselekszik, mint cselekednie kell, nevezetesen, belső meggyőződését követve. Lelkiösmeretesség nélkül valódi erény nem létezhetik.