, (lel-k-et-len-űl) ih. 1) Lélek nélkül, holtan. Ott fekszenek ők lelketlenül a vérmezőn. 2) Átv. ért. élénkség, szellemi erő, részvét, buzgóság nélkül nemesebb érzelmekre nem gerjedve. A legérdekesebb tárgyról is lelketlenül beszél. Lelketlenűl szemlélni a haza sülyedését.