, (lél-ek-ész, lel-k-ész) fn. tt. lelkész-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Ujabbkori alkotásu szó, s jelent általán oly személyt, ki valamely vallásbeli hivek lelki pásztora. Különösen egyes gyülekezetnek, illetőleg plebániának, egyháznak stb. beavatott papja. V. ö. KÁPLÁN.