, (le-j-t-ő-ös) mn. tt. lejtős-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Meneteles, bizonyos magasságról lefelé hajló, nem meredek. Lejtős út, ösvény. Mondják oly testről is, mely aláfelé inog. Lejtős padló. Lejtős híd. Lejtős pamlag. 2) Tánczról szólva am. amit lejtve járnak. Lejtős lassu toborzót járni.