, (lélek-nyugalom) ösz. fn. A kedélynek azon állapota, midőn semmi kellemetlen érzelem által nincs megháboritva, különösen mely azon öntudatból ered, hogy erkölcsi kötelességeinket lehetőleg teljesítettük. Az erényességnek egyik fő jutalma a léleknyugalom. Szokottabban: lelki nyugalom.