, LÉLEKÉBRENSÉG, (lélek-éberség v. ~ébrenség) ösz. fn. A szellemi erőnek azon állapota, midőn meglepő, váratlan, rendkivüli esetekben zavarba nem jön, s kellőleg feltalálja magát. A lélekéberség leginkább a veszedelemben tünik ki. Szélesb ért. öntudatos állapot.