, (lisz-t-él) önh. m. lisztěl-t. 1) Lisztet ad, azaz liszt fejlődik ki belőle. Ez a búza igen tisztel am. sok lisztje van. 2) Lisztet használ, lisztje van, olyan mint pénzel. A vizek elapadtak, s a malmok nem őrölnek, nincs miből lisztelnünk. 3) Átv. ért. eltakarodik, elhordja magát, szép csendesen elillan mint a lisztpor. Érezvén, hogy nem jól lesz a dolog, ellisztělt.