, (lip-on-g-a) fn. tt. liponkát. Gyermekek hintáló játéka, midőn deszkát vagy valamely rudat tesznek bizonyos emeltebb gerendán keresztül, s magukat libegtetik rajta. Törzsöke: lipong, melyből lett igenév lipongó, liponga, s keményítve: liponka. Székely tájszó, máskép ugyanott: lipinka, libitóka, libikóka.