, (lip-h-ecz) mn. tt. liphecz-ět. Székely tájszó, s am. lusta, lomha, tunya, hitvány. Gyöke a lap szónak kicsinyező alakja lip, minthogy a lipecz ember meglappan, meglippen, hasán vagy hanyatt heverész. Máskép: liphesz, lipecz. Itt az ecz nem kicsinyező, hanem a tulajdonságot jelentő esz (es) képzőnek módosulata, mint kopacz (kopasz), dugacs (dugasz), lapicz (lapis) stb.