, fn. tt. lilát. Növénynem a kéthímesek seregéből, és egyanyások rendéből; csészéje kicsiny, négy fogu, bokrétája négy metszésü, tokja öszvenyomott, kétfelé nyiló a lapján. A fanemüek közé tartozik. Fajai között legismeretesebb az orgonafa v. szelencze. (Syringa vulgaris). Rokon a tölcsért jelentő liú, livó, lihó szóval, minthogy a lila virágai ,liu azaz tölcséralakúak, vagy mivel ezen fának ágai belül igen székesek, s könnyen tölcsérré alakíthatók. Erre látszik vonatkozni a latin syringa is. Németül: Flieder, melyről Adelung úgy vélekedik, hogy rokon a csövet jelentő Flieth szóval. Egyébiránt a lila spanyolul: lilac, olaszul: lilla, francziául: lilas; a minthogy ezen fa idegen (tulajdonképen persiai) eredetü, igen hajlandók volnánk hinni, hogy nevét is magával hozta, ha azt a dolog természetéből és saját nyelvünkből nem helyesen elemeznők.