, (lin-b-a) fn. tt. linbát. Gyöke az ideoda mozgást jelentő lin, máskép len, mely megvan a leng, lenged, lengedez származékokban. A lin gyökből lett az igeneves lin-ó, lin-v, lin-b, s a toldalékkal linb-a. Így képződtek a hinba, czinba, s némely mások. Jelent bizonyos eszközt, vagy készületet, mely oly fekvő vagy függő helyzetben van, melynél fogva könnyüd megilletésre, mozdításra ide-oda, vagy föl és alá inog. Legközelebbi rokona a hinba, azután a czinba, honnan linbálni, hinbálni, czinbálni am. ideoda ingatni, mozgatni. Köz gyökük a mozgást jelentő in, melynek értelmét az elébe tett l még inkább neveli. Linbának mondható áltatán minden hintáló készület, különösen, mely fölülről lefelé függ, pl. az óra linbája. (Oscillum). V. ö. LOMBA.