, fn. tt. licsét. Göcseji tájszó, jelent kettős szálu, erősebbféle fonalat, vagy zsineget. A maga nemében egyedül álló szó, mert a többi li gyökü magyar szókkal gyanítható rokonságban nincsen. A szanszkritban lig gyök egyezik a latin ligo s hellan λυγοω szókkal.