, (li-b-a-ár) mn. tt. libár-t, tb. ~ok. Mondják baromról, kivált szarvasmarháról, mely sovány természetü; a székelyeknél am. izomtalan, gyönge termetü. (Kriza J.). Alakra és értelemre hasonlók: szikár, czangár. Gyöke li azon szók osztályába való, melyek valami laposat, lecsappanót jelentenek, mert alapfogalom benne a csappant állapot, mely a testnek, vékonyaknak belapulásával jár; mintha volna lapár, kicsinyezve: lipár s lágyabban libár, mint lippen vagy libben a lappan szónak kicsinyzett alakja. V. ö. LIBILÁBAS.