, (le-ver) ösz. áth. 1) Verve, azaz gyakran ütve valamit v. valakit leejt, lehullani kényszerít. Póznával leverni a diót; fejszével leverni a lakatot. 2) Verve, azaz ütögetve lehajt, lekerget. A garmadáról, szérűről leverni a malaczokat. 3) Átv ért. mondják oly dologról, mely a kedélyt elcsüggeszti. A férjnek halála igen leverte a szegény nőt. Leverte őt a bú, a nagy csapás. 4) Átv. ért. valakit leverni valamiről am. hathatós beszéddel lebeszélni, vagyis másnak szándékát, akaratát a szándékolt cselekvénytől mintegy elütni. 5) Leverni valaminek az árát, am. árlejtéskor stb. kevesebbet igérni.