v. LÉVŐ, (le-v-ő) részesülő, és mn. tt. levő-t. A van és a lesz igének részesülője. 1) Ami van, ami bizonyos állapotban létezik. Otthon levő, távol, közel, messze levő emberek. 2) Valamivé alakuló, képződő. Eczetté levő borok. Sárrá levő agyag. V. ö. LESZ. 3) Főnévileg székely és palócz tájszólás szerént am. tölcsér. l. LÉHÓ v. LIÚ.