, (le-pök) ösz. önh. és áth. 1) Bizonyos magasságról alsóbb helyre pök. Harmadik emeletről lepökni az utczára. 2) Tárgyesetes viszonynévvel am. valakit vagy valamit pökéssel bemocskol, vagy legyaláz. E szemtelen ember nem érdemel mást, mint hogy lepökjék. Valamely utálatos tárgyat lepökni. V. ö. PÖK.