, (lel-et-ěz-et-ěs) mn. tt. leletězetěs-t, v. ~et, tb. ~ek. A Müncheni codexben am. gyöngélkedő, nyavalyás, lankadó. Valván ő velek némákat, és sántákat, és vakokat, és leletezeteseket (debiles) (Máté 15). Ezekben fekszen vala leletezeteseknek (languentium) nagy sokasága. (János 5.) V. ö. LELET, (2).