, (le-v-es) fn. tt. leves-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Kicsinyezve: leveske v. levecske. Léből álló, vagy lében készült étel. V. ö. LÉ. A levesek száma igen nagy és sokféle. Nevezetesebbek: aprókásaleves, bableves, barnaleves, borleves, borsóleves, borsos, paprikás leves, csörgés leves, eczetes leves, fekete leves am. kávé; hátra van még a fekete leves, azaz a hadd el hadd, (km.); hajmaleves, halleves, kenyérleves, koldús- v. rongyosleves, korhelyleves, azaz kolbász savanyú káposztalében, köményesleves, lencseleves, ordasleves, rákleves, rántottleves, borsporosleves, vetreczeleves, riskásaleves, sörleves, zsömleleves, szűzleves am. sovány, zsíratlan leves, tehénhúsleves, marhahúsleves, tejfölösleves, tyúkleves, a magyar lakodalomnak egyik kelléke. Eldöntötte a levest. (Km.). Sok szakács elsózza a levest. (Km.). Átv. ért. és tréfásan: pofleves, nyakleves, am. pofon-, nyakoncsapás. Némely tájakon így nevezik a lébe aprított kenyeret is. Levest szelni.