, LEVĚG, (le-v-eg v. lev-ěg) gyak. önh. m. levěg-tem, ~tél, ~ětt. Általán, valamely igen könnyű, s mozgékony test gyöngéden mozog, és pedig nem álló, fekvő, ülő, hanem leginkább függő állapotban. Tehát csak oly test leveghet, mely függ, t. i. más testről, vagy a levegőben, vagy a légüregben, pl. a könnyü vékony reczefátyol a női kalapon, a szállongó lepke, a kis ködfelhő, a növények levelei. Legközelebb áll hozzá: lebeg, melylyel rendesen föl is cseréltetik, pl. Szabó Dávidnál: szemed előtt leveg; felhőben, vízen levegni v. lebegni; azonban úgy látszik, amaz gyöngédebb mozgást fejez ki, mint származékai: levegő és levél mutatják. A leveg, és lebeg között a libeg foglal helyet, azután következik a mély hangu lobog, mely szintén függő, vagy legalább függőben lenni látszó testnek élénkebb mozgását fejezi ki, pl. Lobognak a kitűzött zászlók. Lobog a láng, midőn mintegy az égő parázstól el-elszakad, s függőleg szállinkózik. Sőt a régieknél találjuk, hogy levegő is lobogó értelemben vétetett: "Es az kópja ötszegü volt, es az végén volt egy levegő." (Régi magyar Passio. Toldy F. kiadása 163. l.). A leveg és lebeg szókban valamint rokonaikban is nem egyedül a gyöngéd mozgás alapfogalma rejlik, hanem a kiterjeszkedő laposságé is, mert csak a vékony, laposra kinyúló, kiterjeszkedő testekről mondjuk, hogy levegnek, lebegnek. Innen a lepel, lepény, leped, lepedő; s a vastaghangu lap, lapu, stb. szókban inkább a laposra terjeszkedés alapfogalma rejlik. A német Luft, és magyar levegő teljesen azonos gyöküek (luf = lev, =leb=lob); a német ,Luft Adelung szerént általában könnyen mozgó dolgot (ein leicht bewegliches Ding) jelent, és szerénte eredetileg a csendes vagy gyönge szellő hangját utánozza.