, (le-vág) ösz. áth. Minthogy a vág igében alapfogalom az egymással szorosan öszvekötött részek elválása, elválasztása, (V. ö. LEVÁLIK), innen szoros ért. levágni valamit, am. a vele szoros öszvefüggésben levő részektől erőszakosan elválasztva levenni, leejteni. Karddal a fület, kezeket, ujjakat, fejszével a fákat levágni. Télen a nádat, kákát levágni. Szedés után levágni a kukoriczakórót. Ez értelemben a levágás mindig valamely éles eszközzel történik, pl. levágni a kenyérből egy karéjt, v. szalonnából, sajtból egy szeletet. Levágni a hajat, sörényt, sertét. Szélesb ért. minthogy a vágás erőszakosan történik, innen levágni valamit, am. erőszakosan lecsapni, leütni, lesujtani, leejteni. Levágni az ökröt. Sokat levágott az ellenségből. Haragjában levágta süvegét a földre. Birkozó társát levágta a porba. A nyargalódzó lovak levágták a füvet, vetéseket. Mondják különösen jégesőről, midőn a növényeket, és gyümölcseiket leveri, letördeli, szokottabban: elvág. A nagy jégeső levágta, v. elvágta az egész határt. V. ö. VÁG.