, (lev-él) fn. eredetileg: level (mintegy lebel) miért is tt. levelet, tb. levelek, személyragozva: levelem, leveled, levele stb. Megrövidűl e származékokban is: leveles, levelez, levelezés, levele, leveledzik, levelész, leveling, leveletlen. 1) A fáknak, fűveknek, virágoknak jobbára hosszukás és csücskésen végződő lapos, és vékony részecskéi, melyek részént hártyából, részént vékonyabb, vastagabbféle ízes erekből állanak. A levelek egyik fő részét teszik a növényeknek, mert a légkörből a tápszereket azok által szívják be, és az életök fentartására fölösleges nedveket és légnemeket azok által párologtatják ki. Rendesen kocsányuknál (nyelöknél) fogva ragadnak az ágakhoz, v. sarjakhoz; ha nyelök nincs, nyeletleneknek hivatnak, s mindnyájan csoportosan véve képezik az úgynevezett lombot. Ha a növény levelei laposan terülnek ki, akkor a növényt lombos, ha vékony hengerdedek és hegyesvégüek, akkor tűlevelűnek, ha pedig apró lapocskákká fejlődve a tövére vagy szárára borulnak, pikkelyesnek nevezik. A levél alsó- és felső szinét lap-nak, a levél lapja közepén a vastag, rendszerént kiálló vonalat gerincz-nek, a gerinczből induló oldalágakat inak-nak, az ezeket egymással öszvefoglaló ágacskákat pedig erek-nek; maga a virág szines leveleit egyenként szirmok-nak, öszvesen pedig bokrétá-nak hívják. Így a rózsalevél is növénytanilag más mint a rózsaszirom, ámbár a közéletben az elsőbb az utóbbi helyett is használtatik. A természet legnagyobb változatosságban állította elé a növények leveleit, innen az: árforma, barázdás, bárdforma, berzedt, bodros, bókoló, bokros, bordás, bördős, buglyos, csipkés, csonka, dárdaforma, domboru, ékforma, eres, ép, holdforma, félfaru, fenlábó, fogas, fodros, fonák, füles, fürészes, fűzött, gyürűs, hegges, homorú, hosszudad, húsos, karczolt, kanyaros, kaczúros, kardalaku, kerek v. köralaku, konya, körkörös, kukora, láncsás, lapiczkás, likacsos, nyilalaku, púpos, ránczos, reczés, sallangos, sugár, szárnyas, szíves, teknős, tenyeres, terepélyes, tojásdad, tőrhegyü, tűforma, csuklás stb. stb. levelek. Színre nézve: világos-, sötét-, haragoszöld, sárga, piros, hamvas, pettegetett stb. levelek. Fejlenek, nyilnak, hullanak a levelek.
"Érik a szőlő, hajlik a vessző,
Hullik a levele."
Népd.
"Szerelem, szerelem, átkozott szerelem,
Mért nem termettél meg minden falevelen,
Diófa levelén, almafa levelén,
Hadd szakasztott volna minden szegény legény."
Népd.
Általán a népdalokban a fák levelét hasonlatosságul gyakran emlegetik. Gyöke lev v. le, egy a leveg, (v. lebeg), levegő, levegű stb. szók gyökével, s alapfogalom benne az ingadékony laposság. Innen a közmondások: A levél sem mozog szél nélkűl. Oly csendes idő van, hogy a levél sem mozdúl.
"Hiszen no! csendes este van, nincs semmi szél,
Mégis hogyan, hogyan rezeg a nyárlevél."
Csokonai.
A levélnek tulajdonságaitól átv. ért. különféle, részént lapos testü, részént ingadékony tárgyak vették neveiket, ugyanis 1) Általán levélnek mondatnak bizonyos, vékony, foszlány, lapos testek, melyek a növénylevélhez többé-kevesbbé hasonlók, pl. a papirívnek egy-egy része, mint fél, negyed, nyolczad, tizenhatod rétü levél; arany, ezüst, réz levél; arany levelekből csinált függő. Szinte átv. ért. levélnek mondanak mindenféle irásba foglalt okmányt, mint: oklevél, adománylevél, cserelevél, nyiltlevél, hitlevél, menedéklevél, nemeslevél, útilevél stb. Mai szokás szerént több ily öszvetett szókat rövidebben fejezünk ki, pl. kötelező levél, kötelezvény; folyamodó levél, folyamodvány; nyugtató levél, nyugtatvány; idéző levél, idézvény, stb. Különösen jelent irásbeli eléadást, melyet közlekedés, tudósitás, értekezés stb. végett a távollévőkhöz küldünk. Barátságos, hivatalos, kereskedői, szerelmes levek. Levelet írni, bepecsételni, elküldeni. A levélre válaszolni. A levelet általadni, általvenni, feltörni, elolvasni.
"Ha nem jöhetsz, írj levelet."
Népd.
"Azt gondolod, hogy én sírok,
Szomorú levelet írok."
Népd.