, (le-tétel) ösz. fn. Cselekedet elvont ért. véve, melyet az követett el, ki valamit letett. A fegyver letétele után szabadon bocsátani az ellenséget. Különösen személyre vonatkozólag oly tétel, mely által valakit bizonyos rangról leszállítottak. A tisztviselők letételét új kinevezések és választások követték. V. ö. TÉTEL.