, (le-szól) ösz. önh. 1) Tárgyesetes viszonynévvel am. valakit szóval legyőz, lealáz, legyaláz. A gyakorlott és elmés szónok leszólja a gyakorlatlant. A nyelves, locska kofa leszól minden embert. No ezt ugyan leszólták. 2) Néha am. valamiről lebeszél. Valakit balgatag szándékáról leszólni. 3) Az alant levőnek szól.