, (le-úsz) ösz. önh. Szabatosan szólva, am. saját akarata, vagy hajlama, indulata szerént a víznek mentében, vagy valamely felsőbb tájról alsóbb felé úsz, tehát az élő állat úsz. Ellenben oly élettelen test, melyet csupán a víz ereje visz, mely nem önként megy a vízen, az úszik, pl. a folyóba vetett darabfa, vagy hajó. Ily különbség van a hajol hajlik, csúsz csúszik stb. között is.