, (lety-v-ed) önh. m. letyved-t. Mondják általán az állati húsról, midőn megpuhúl, lágygyá lesz, s mintegy letyeg lityeg. Dunán túliasan letytyed, vastagon, lotytyad, latytyad. E kétféle kiejtéstmódnak öszvehasonlitásából hamar azon gondolatra juthatunk, hogy az ily kettőztetett gyökbetüjü igékben, mint: totytyad, lotytyad, possad, duzzad, izzad, zörren, csörren, koppan, nyikkan, stb. az ismételt gyökbetü nem egyéb, mint átalakult v v. u. Mert pl. letyved am. letyővé lesz, tehát = lety-ő-ed, lety-ű-ed, lety-v-ed, possad am. posóvá lesz, a pos gyöktől, = pos-u-ad, pos-v-ad, így mondják Csalóközben, Vágmelléken is, stb. Máskép h-val: letyhed, (tájdivatosan: legyhed), poshad. Így lesz, duz, duzó, duz v-ad, duzzad, (duz, orrát feldúzni) iz, izó, iz-v-ad, iz-zad. stb. Az köztudomásu dolog, hogy a v mint rag az elébbi mássalhangzóhoz szeret hasonulni, pl. emberrel emberré, kalappal kalappá, dobbal dobbá, bakkal bakká stb.