, (le-üt) ösz. áth. és önh. 1) Valamihez v. valakihez úgy hozza üt, hogy leessék. Leütni valakinek fejéről a kalapot. Leütni valakit lábairól. A sebesen nyargaló szekér a mellette menőt leütötte. 2) Különösen am. levág, lesújt. Leütni pallossal a gonosztevő fejét. Három csapással leütni az ökröt. 3) Önhatólag mondják az égnek villanyos tüzéről, midőn dörögve lecsap. Leütött a mennykő, a villám, az istennyila, az istenharagja. 4) Szintén önhatólag az árverésnél vagy árlejtésnél mondják, midőn a legmagasb (illetőleg az árlejtésnél legkisebb) igéret vagy ajánlat valamely jeladás, többnyire dobütés által elfogadtatik. A jószágot ezeregy forinttal ütötték le.