, (le-ül) ösz. önh. Álló helyzetéből leereszkedik, hogy üljön, vagyis alfelét bizonyos alapra leteszi, lenyugtatja. Leülni a székre, pamlagra, földre. Aki elfáradt, vagy kinek lábai fájnak, üljön le. V. ö. ÜL. Átv. ért. mondjuk élettelen testekről is, midőn a nedvtartó öbölnek, edénynek, medernek fenekére leszállnak. Az elmerült terhes hajó leült a víz fenekére.