v. ~TERIT, (le-terít) ösz. áth. 1) Valamely vékony, lapos, hajlékony testet, pl. lepedőt, ponyvát, ruhát, hálót szétterjesztve lefektet.
"Leterítem a bundámat
Mégis bunda a bunda."
Népd.
2) Ily nemü testtel beföd, betakar valamit. Leteríteni az ágyat. A gyümölcsös kosarat kendővel leteríteni. 3) Valakit birakozáskor a földhöz vág, még pedig úgy, hogy elterüljön. V. ö. TERÍT.