, (le-et-el) fn. tt. létel-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Ugyanaz, ami a rövidebb lét. T. i. ezen rövid önálló nevek: vét, hit, vit, ét, it, sőt némely hosszabbak is csupán túlbőségből fölveszik az al el ragot: vétel, hitel, vitel, étel, ital; ilyenek továbbá: menetel, jövetel, ravatal, hivatal, stb. Kivétetik: tét, tétel. V. ö. TÉT ,Lét-nél is személy- és felható raggal csak a rövidebb alak használtatik: létemre, nem lételemre. l. LÉT.