, (le-szorít) ösz. áth. 1) Tágan álló rugalmas testet fölülről lefelé úgy nyom, hogy terjedelme többé-kevesbbé kisebb legyen, egyszersmind mozdulatlanul maradjon. Sajtóval leszorítani az asztalkendőket. A könyvkötő leszorítja az öszverakott papíriveket. 2) Szélesb ért. akármily testet bizonyos helyre erősen leköt. A szekérre rakott ládákat kötéllel, lánczczal leszorítani. 3) Valamely mozgékony lényt szűk korlátok közé véve alább menni kényszerít. A hegyről leszorítani a hátráló ellenséget. A hajtók leszorítják a vadakat a tisztás völgybe. V. ö. SZORÍT.