, (le-szolgál) ösz. önh. 1) Tárgyesetes viszonynévvel am. bizonyos tartozását, adósságát szolgálva mintegy lefizeti. Az előre fölvett napszámdíjat leszolgálni. A vett jótéteményt, ajándékot hálával, viszonjótéteménynyel leszolgálni. 2) Önhatólag és tárgyesetes viszonynév nélkül am. bizonyos mélységig leér, lenyúlik, vagy lehat. A falba eresztett vasrúd a második emeletről az elsőig leszolgál. A magasra akasztott lámpa fénye leszolgál földig. A nap sugárai leszolgálnak a hegyekre és völgyekre. V. ö. SZOLGÁL.