, (le-süt) 1) ösz. áth. (söt gyöktől). Mondjuk szemekről, midőn azokat földre irányozzuk, vagy lehunyjuk. Szégyenében lesütötte szemeit.
"Néz és elkomorúl, s lesütött szemmel halad ismét."
Kisfaludy K.
2) Önhatólag s egy másik (süt) gyöktől am. a nap levilágít, lebocsátja sugarait valahová.
"Lesütött a napsugára,
N. N. urnak ablakára."
Tisztúj. dal.
V. ö. SÜT, SÖT.