, fn. tt. tesbeteg-ět, harm. szr. ~e v. ~je. Székely tájszólás szerént am. farkas (lupus). Mi e szó elemzését illeti, úgy látszik, mintha öszvetett szó volna a les és beteg alkotó részekből, minthogy képes kifejezéssel a ragadozás után sovárgó farkasról lehetne mondani, hogy a lesvágy miatt beteg, mint szerelembeteg. Azonban valószinűbb, hogy ezen szó eredetileg azon atag eteg képzőjü melléknevek osztályából való, melyek bizonyos állapotra vagy cselekvésre való hajlamot, könnyüséget jelentenek, milyenek, ingatag, lengeteg, csörgeteg stb. Így mondhatnók hasonlat szerént: görbeteg, a görbed törzsöktől, p. görbeteg kéz, ág; vagy tespeteg, a tesped törzsöktől, stb. Ekkép származhatott a lesbeteg is, a les gyöktől, melyből képződött lesped vagy lesbed, azaz lesővé válik, leső állapotuvá teszi magát (leső-ed, lesű-ed, lesv-ed, lesped, lesbed), s innen keletkezett lesbedeg, lesbeteg, mint görnyed, görnyeteg, szörnyed, szörnyeteg, stb. Így lehet a seny gyökből senyü, senyüed, senyved, senyveteg; pos-ból posu, posuad, posvad, posvatag; ter-ből, terü, terüed, terved, terped, terpeteg stb. V. ö. ~ATAG, ~ETEG névképző. A farkast tehát igen helyesen nevezi a székely lesbetegnek, minthogy a zsákmányozó lesésre igen hajlandó, s avval foglalkodik. Önálló főnév gyanánt épen úgy használtatik, mint a förgeteg, csörgeteg, rengeteg, fuvatag, sivatag.