, (le-ragad) ösz. áth. és önh. Áthatólag, sebes rántással lekap, leránt valamit v. valakit. A szegről leragadnia fegyvert. Galléránál fogva leragadni valakit a lóról, kocsiról. A rabló leragadta róla a köpenyt. Midőn alkotó része az önható ragad, am. tapadó, enyves, nyúlós, szivós természeténél fogva valamely testhez tapad, vagy viszont. Az enyves vászon teragad, ha szílárd testre nyomják. Lábai leragadtak a szivós agyagsárba. V. ö. RAGAD, á th. és önh.