, (les-i) mn. tt. lesi-t, tb. ~ek. A székelyeknél és a Tisza vidékén am. leső, leskődő; innen lesipecsenye disznóöléskor a disznó perzselés- és bonczolásnál néző (leső) gyermeknek kedveskedésül juttatni szokott egy szelet nyers hús, melylyel azután nagy örömmel haza szalad.