, (lép-tet) áth. illetőleg mivelt. m. léptet-tem, ~tél, ~ětt, par. léptess. Parancsolja, rendeli, meghagyja, eszközli, hogy valaki v. valami lépjen. Dobszóra léptetni az ujoncz katonákat. Előre, hátra léptetni valakit. Kiléptetni a sorból. Leléptetni a lovagot a nyeregből. Midőn lovaglásra vagy kocsizásra vonatkozik, am. a lovat lépésben tartva lovagol, vagy kocsiz. A huszárok léptetve vonultak be a városba. Vonatkozhatik a szamárra s öszvérre is. A terhes szekér előtt léptetve hajtani a lovakat vagy öszvéreket. Szamáron léptetni. Átv. ért. valakit bizonyos hivatalra, rangra, méltóságra emel, fokonként fölebb visz. Hadnagyságról kapitányságra léptetni valakit. A jeles tisztviselőt előléptetni. V. ö. LÉP.