, fn. tt. les-t, tb. ~ek, harm. szr. ~e. 1) Jelenti azon helyzetet, melyben az van, ki valamire vagy csupán várakozó, vagy leginkább ellenséges szándékból vigyáz, s a mennyire szükséges, meg is húzza magát; valamint 2) azon készületet és helyet, mely az ily várakozásra, vigyázásra, és czél elérésére legalkalmasabb. Lesben ülni. Lest csinálni a bozótban. A lesig bevárni a vadat, a közelgő ellenséget.
"A vadász ül hoszszu méla lesben,
Vár felajzott nyilra gyors vadat."
Vörösmarty.
"Az utaknak lese,
Kemény harczok helye."
Balassa B.
Innen ezen öszvetételek: leshely, lesháló, lestőr. Lest vetni am. bizonyos fogó eszközt, pl. hálót, kelepczét, tőrt, tőrököt, elrejtve lehelyezni valahová. Lest hányni, fogó eszközöket több helyen lerakni. Öregnek az ajtóban, ifjunak lesben a halál. (Km.). Mondjuk ugyan ezt is: Lesben állani; de ez a megsunyás eszméjét nem rontja el, mert sunyva is lehet állani, s bizonyosan az is, ki állva les, nem azért áll fel, hogy lássák, hanem mivel ülve czélját nem érné, és hogy ez által a lesésnek fő czélját, t. i. a látást annál inkább elérhesse. V. ö. LES, önh.