, (lép-és) fn. tt. képés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Az állatnak azon mozgása, melyet tesz, midőn álló helyzetéből lábait kinyujtva valamely irányban tovább halad. Általlépés, belépés, kilépés, fellépés, lelépés, félre, előre lépés, visszalépés. Gyors lépés. Sebes tépés. Néhány lépéssel elérni a határt. 2) Azon térvonal, melyet valaki lépve meghalad, vagyis, mely a hátramaradt láb sarkától az előre tett láb hegyeig nyúlik, mi egyszersmind határozatlan térmértéket jelent, mennyiben ki nagyobbat, ki kisebbet lép. Közönséges lépésből három teszen egy ölet. E szoba hossza tíz lépés. Az a ház alig van innen száz lépésnyire. 3) Átv. ért. a cselekvésnek egyes ága, melyet bizonyos ügyben vagy dologban teszünk, s mely a czélhoz mintegy lépcsőnként vezet bennünket. Lépést v. lépéseket tenni barátunk szabadítására. Az első lépést már megtettük. Egy két lépést ne sajnálj tőlem. Bal lépést tenni. Valakinek minden lépésére vigyázni, azaz tetteit szemmel tartani. Valakivel lépést tartani am. vele egyaránt haladni. Elvétni a lépést. Ez hibás, vakmerő lépés volt tőled. Annyira mentünk, hogy a visszalépés lehetetlen. V. ö. LÉP.