, (lep-en-d-ék) fn. tt. lependék-ět. harm. szr. ~e. 1) Közönséges nyári lepke, pillangó. Mátyusföldén, Érsekujvár körül: lepencsék. E szónak gyöke inkább a lebegést jelentő leb, mint a lapos lep. Hogy e rovar elnevezésénél a magyar valószinübben annak lebegő szállongását vette alapul, mint laposka szárnyait, onnan gyaníthatni, mert a hason értelmü pille és pillangó am. ille, illangó, a könnyű eltünő mozgást jelentő il, (illeg illan) gyöktől, mely megvan ajakhangok előtételével villám, villog, világ, pilla, pillog, pillant szókban is. Eszerént lependék, eredetileg, lebendék, és lepke, am. lebke, t. i. a b és p legrokonabb hangok lévén a világ minden nyelvein fölcseréltetnek, sőt a német nyelv alig birja a kiejtésben megkülönböztetni őket. 2) Növénytani nyelven egy vagy legfölebb két magvu lapos tokocska, melynek vagy fél oldalán, vagy mind két felül lapos hártyaforma kinövés, vagy szárny van, pl. a juharfa, szilfa magvának lependéke. Nevét vagy hasonlatnál fogva a lependék nevü rovartól vagy általán a lebegéstől kapta.