, (lép-ed-ěg-el) gyakor. önh. m. lépděgel-t. Törzsöke elavult lépěd, mely am. lépes, (mint tapod, tapos). Ebből lett lépěděg, öszvehúzva lépděg, végre lépděgel. Kényelmesen, aprózva, lassacskán, de folytonosan lép. Léptünk léptünk, lépdegeltünk. Sétatéren lépdegelni. Oly alkotásu és értelmü, mint: menděgel, járdogal. Használtatik a végső e hosszan is: lépdegél.