, (lep-ěd-ő) mn. tt. lepědő-t. Eredetileg részesülő, a lepěd igétől, s általán am. szövet, különösen kenderből, lenből, ritkábban selyemből való nagyobbféle terjedelmü ruha vagy lepel, mely kiválólag ágyban derekalj takarójául használtatik. Vászon, gyolcs lepedő. Fínom, fehér, vastag, goromba lepedő. Az ágyat lepedővel beteríteni. Holmit lepedőbe takarni. A falusi asszonyok eső ellen lepedőt vesznek magukra. Úgy megverlek, hogy lepedőben visznek haza. Csak addig nyujtózzál, meddig a lepedőd ér. (Km.).
"Hamar lepedőkből zászlót alkotának
Egynehány zászlóval Makóra indulnak."
Tinódi.
Gyöke lep, egy a takarást jelentő lep igével, mely ige is, név is, mint les les, nyom nyom, lép lép stb. Legközelebbi rokonai: lepény, lepel, s a vastag hangu: lap, lapány, lapu, lapos stb. A persában labád szintén am. lepedő. (Bettuch).