v. székelyesen: LEPCSĚS, (lepcs-es) mn. tt. lepcsěs-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Különösen a szájra vonatkozólag am. csúnya, undok, mi rendesen csak erkölcsi értelemben használtatik, midőn lepcses szájunak mondjuk az oly embert, ki mocskos, szemtelen, fajtalan dolgokat beszél, máskép: mocskos, mosdatlan száju. De e szónak eredeti tulajdon értelme: idomtalan, lapos, és gyöke a laposat, tertyedtet jelentő lep, mert a száj legcsunyább, midőn tertyedt lepényformán áll. Innen a köznépies papucs száju. 2) Szélesb ért. mondják egész viseletről, midőn valaki rondán, pongyolán fityegő ruhába öltözködik, midőn a ruha nem gömbölyödik a testhez, hanem laposan eltertyed, kivált a nő személyen, kiről, midőn lepcsesen öltözködik, néhutt azt is mondják: lapos, mint a deszka. Rokon hozzá a szatmárvidéki lepistes v. lipistes, azaz rendetlen öltözetü. V. ö. LEPCS (2).