, (lép-cs-ő v. lép-es-ő) fn. tt. lépcső-t. Végképzője mutatja, hogy eredetileg igenév, e gyakorlatos igétől lép-es, melyből lett lépeső, lépső, lépcső, azaz az általános nyelvszokás szerént fokozatos készület, melyen fel-alá lépdelni lehet. Az emeletre, padlásra vezető lépcső. Pinczei lépcső. Hegy oldalára rakott lépcső. Széles, keskeny, kőből, fából rakott lépcső. Különbözik a lajtorjától vagyis lábtótól, hogy ezt ide-oda vinni, tenni lehet, a lépcső pedig egy helyen álló az épülethez, vagy más helyhez ragasztott fokozatos készület. Igy neveztetik közönségesen minden egyes fok, mely az egészet részekre osztja, s a lépőnek támaszul szolgál. Egyébiránt szabatosabban jobb ezt foknak nevezni, pl. házunk első emeletére harmincz fokos lépcső vezet. Lépcső fokai, lajtorja v. lábtó fokai. A székelyeknél a sáros ösvényeken egy-egy lépésre rakott köveket is lépcsőnek hívják, melyen lépegetve mennek által.