, önh. m. lép-tem, ~tél, ~ětt. Lábait kinyujtva álló helyéből tovább mozdúl. Előre, hátra, jobbra, balra lépni. Kicsit, nagyot lépni. Lassan, sebesen lépni. Kilépni a sorból. Belépni a küszöbön a szobába. Föllépni a székre. Meglépni az udvart am. lépéssel megmérni. Valakinek lábára, sárba, vizbe, ganajba lépni. Átv. ért. előbbi állapotából valamely másba tér által. Kilépni a katonaságból, papságból, hivatalból, szolgálatból. Kilépett a szépek sorából. (Km.) Félrelépett am. az erkölcsi utról kitért. Előlépett, am. bizonyos rangra jutott.
"Szegény magyar nép,
Jóra mikor lép?"
Nemzeti dal.
Föllépett az ugorkafára tréfásan am. valami kicsi hivatalra, rangra kapott. 3) Átv. ért. valamely viszonyos kötésre kezét adja, nyujtja. Házasságra, szövetségre, egyességre, szerződésre, alkura lépni. Szerződés után visszalépni. A régi iróknál lépik, s néha hangváltozattal vépik, mint láz váz, láp váp stb.
E szóban alapfogalom a tova terjeszkedő nyulás, mozgás, a gyöke az általán mozgást jelentő le, mely ezen szóban különösen nyulósságot jelent, minthogy a láb minden lépéskor többé-kevesbbé kinyúlik, mert nyujtózás nélkül tovább nem mozdulhatna. Rokonai a szanszkrit laip vagy lép (mozog), góth hlaupan, német laufen, svéd löpa, dán löbe stb. Rokonságban van láb úgyszintén lép főnévvel is, mely utóbbi nyulós testet jelent.