, (le-öklel) ösz. áth. Öklelve, azaz valamely döfő, szuró eszközzel, pl. szaruval, dárdával letaszít, leejt valakit vagy valamit. A szilaj ökör leöklelte a keresztbe rakott kévéket. Dárdával leöklelni vivótársat a lóról. Különösen, ököllel letaszít. V. ö. ÖKÖL.