, (lé-eny-eg) fn. tt. lényeg-ět, harm. szr. ~e. Ami a dolgot azzá teszi, ami valósággal, s ami minden egyéb változások daczára állandóan, s változatlanul megmarad. Az Isten tiszta, változatlan lényeg. A dolgok lényegét megkülönböztetni azok változékaitól, járulványaitól. A dolgok lényege változhatatlan. Az embernek lényegét a test és lélek teszik. (Essentia.) 2) Valaminek veleje, legnevezetesebb, legérdekesb tartalma. A levélnek, tanácskozásnak lényegét elmondani.