, (lé-eny) fn. tt. lény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Újabbkori szó, a latin ens, német Wesen kifejezésére. Széles ért. minden, ami van, vagy lehet, pl. Észtani v. lehető lény, mely nem létezik ugyan, de semmi ellenkezést nem foglal magában, hogy ne létezhessék. Valóságos lény, mely nem csak fogalomban, hanem tárgyban is létezik. Szükséges lény, melynek lennie kell, mely az ellenkezőnek lételét kizárja, pl. minden okozatra nézve az illető ok szükséges lény. Szorosb ért. oly dolog, mely valósággal van, való, pl. az ember okos lény. Az Isten legtökéletesebb lény. Ellentéte: látszat, ami csak eszmében, vagy képzeletben létezik. Ez lény, nem csupa képzelet. Néha jelenti a dolognak állapotát, természetét amint van. Egész lényem felháborodott. Ő egy nyomorú lény. Ily alávaló lényekkel szóba sem állok. Jelenti azon alkotó részek öszvegét is, melyekből valami áll, szabatosabban: lényeg. Határozatlan ért. jelentünk általa oly dolgot, oly valamit, oly izét, mit meghatározni nem tudunk, vagy nem akarunk. Micsoda lény lehet ez? A vegyészi kísérletben bizonyos nyálkás lény fejlődött ki, melynek természete ismeretlen.