, (len-g-e-ség) fn. tt. lengeség-ět, harm. szr. ~e. Átv. ért. könnyelmüség, csapodárság, mely a kedély érzelmeit, vágyait majd ide majd oda ingatja, mint szél a fa leveleit. A fennemlített tulajdonságnak gyöngédebb, kíméletesebb, szelidebb nevezete.
"Ki viselhetné el
Élte sulyait,
Hahogy isteneink
Téged nem adának
Az emberi nemhez
Vádlott, feddett,
Kárhoztatott,
Kedves lyánya az égnek!"
A Lengeséghez Kazinczy F.