, (len-g-et-eg) mn. tt. lengeteg-ět. Ami természeténél, belső hajlamánál fogva könnyen leng v. lenged. Törzsöke tehát tulajdonkép lenged, melynek képzője az önhatást jelentő d. Az önhatás, vagy is belcselekvés alapfogalma rejlik a többi rokon képzőjű szókban is, mint: ingatag, csörgeteg, fergeteg, stb. ami ingadásra, csörgedésre, förgedésre hajlandó, pl. lengeteg a nád, mert legkisebb légmozdulásra kész lengeni. Lengeteg fátyol, leeresztett hajfürtök. Átv. ért. csapodár, könnyelmü, kinek kedélye hajlandó az érzelmek és vágyak változtatására, kinek vágyaiban nincs állandóság, föltételeiben hiányzik a szilárdság. Lengeteg ifju szerelmesek. Innen, lengeteg emlékezet am. hivtelen, mely a benyomásokat könnyen feledi. A székelyeknél azt is jelenti: ernyedt, viselt, szakadásnak indult, pl. ing. (Szabó D. és Kriza J.), amely t. i. könnyen leng ide-oda. Szabó D. szerént azt is teszi: csekély, nem sokat nyomó, pl. lengeteg ajándék. Használható önállólag is főnév gyanánt, mint némely társai, pl. förgeteg, csörgeteg, rengeteg. Mint ilyen jelent valami lengőt, fityegőt. V. ö. RENGETEG.