, (leb-zs-i) mn. tt. lebzsi-t, tb. ~k v. ~ek. Henyélő, hivalkodó, ki mintegy lebegve egy helyen marad, s lábait lógatja. A lebeső igenévnek kicsinyező módositása, mint: szuszi, muszi, sunyi, stb. sőt még közelebb áll hozzá a székely csapzi, azaz ide-oda csapongó v. hajlongó, hizelgő.